A Francia válogatott útja a világbajnokságon nagyon hasonlított a Bayern München tavalyi szereplésére a Bajnokok Ligája kiírásában. A müncheni klub, tele a legkiválóbb osztályú játékosokkal, semmilyen esélyt nem adott az ellenfeleknek, és nagyon romantikus stílusban játszott: a lehető legmagasabb presszinggel, erőteljes pozíciós támadásokkal és hihetetlenül kreatív befejezésekkel. A francia csapat Észak-Amerikában is hasonló domináns mintában szerepelt. A csoportkörben a Deschamps-tanítványok egyik ellenfél sem okozott számukra problémát, köztük Szenegált, Irakot és Norvégiát. Csak az afrikai együttes ellen az első félidőben a franciák nem játszottak a legjobban. A knockout szakaszban a Francia válogatott egyértelmű favoritaként lépett pályára, és csak lokális problémái adódtak az elődöntő felé vezető úton. A Svédországot, Paraguayot és Marokkót a Deschamps-csapat gólt nem kapva győzte le. A favorit szerepében Franciaország a Spanyolország ellen is a pályára lépett, de csak halvány tükörképe volt önmagának. A Vörös Fúria 0–2-es veresége nemcsak kisöpörtte a franciákat a világbajnoki címért folytatott harcból, hanem maga a játék tartalma alapján is megalázta őket. A találkozó során Franciaország nem dolgozott ki egyetlen kapura lövő helyzetet sem. A harmadik helyért folyó mérkőzés gyengén motiválja a csapatot, amely a maga részéről győztesként látta magát, de van két momentum, amely nem engedi, hogy korán feladják. Először is ez a mérkőzés lesz Deschamps vezetőedzői pályafutásának az utolsó mérkőzése, aki beírta a nevét a világbajnokságok történetébe azzal, hogy a 2018-as és a 2022-es világbajnokságokon az első és a második helyen végzett. Másodszor, háromszor egymás után dobogóra kerülni a világbajnokságokon — ez egy jelképes teljesítmény, amely édesíti a franciák keserű piruláját. Az angol válogatott az elődöntőben történt kiesése logikus következménye a tornán való útjának. Nem lehet világbajnokságot nyerni, és nyíltan rosszul játszani olyan ellenfelekkel szemben, mint Kongó Demokratikus Köztársasága, Panama és Ghána. Lényegében a kiváló játékosokkal teli válogatott minden találkozón a vezetői egyéni megmozdulásai révén érte el a döntő előnyt az ellenfelekkel szemben, nem pedig a csapatjáték révén. Franciaország sokkal jobban felkészült a vigasz-döntő megnyerésére.